Téma: GBE - Destroyer (Amur típusú romboló)

[Jack Ryscandor]

// Előzmények //

A főhadnagy rendfokozatban lévő katona biccentett egyet, mikor Darius bemutatta magát, és mesterét, majd jelezte, hogy kövessék, és elindult a hatalmas űrhajó kesze-kusza folyosóin.
- A név? - kérdezte kissé meglepetten Vyrm, majd egy pillanatra eltöprengett. Látható volt az arcán, hogy erről még soha senki sem kérdezte. Persze az is igaz, elég kevés idegen lépett még a Destroyer fedélzetére annak története során.
- Igazából semmi különösre nem kell gondolni - vonta meg a vállát, miközben belekezdett a magyarázatba. - Amikor Jack Ryscandort kapitánnyá léptették elő, és megkapta a hajó parancsnoklását, az épp gondos karbantartás alatt állt. Az előző személyzet nagy része odaveszett az utolsó küldetésük során, a kapitánnyal együtt, aki Jacknek jó barátja volt. Így Rydor kapitány bosszút esküdött, megkapta a hivatalos utasítást, szó szerint felaprította azt a hadihajót, ami a csempészek kezében volt. Eléggé megcsapoltuk az első hónapokban az alvilági utak számát, s valaki viccből el kezdte nevezni a hajónkat Destroyernek. Egy hét múlva már ez a név ékesedett a hajó oldalán - fejezte be a mesélést a főhadnagy, majd belépett egy turbóliftbe. Nagyjából öt percbe tellett, mire a rá bízott vendégekkel elért a hálókörletek első szintjére. Az átjáró bejáratánál néhány arra sétáló járőr tisztelgett neki, miközben ő ellenőrzött valamit egy panelon.
- A balszárny 72-es, és 73-as kabinja az Önöké. A csomagjaikat már elhelyezték, bár én pontosan nem tudom, mit hoztak magukkal - mondta, miközben ujjával az említett lakhelyek irányába mutatott.
- A kapitány azt kérte, hogy fél óra múlva jöjjenek fel a parancsnoki hídra, mert egyeztetni szeretne magukkal. Az őrség majd megmutatja az utat, de a falakon van néhány útmutatóként szolgáló alaprajz. Van esetleg kérdésük? - folytatta, érdeklődő pillantást vetve a két jedire.

// Szerintem célszerűbb itt folytatni, hogy ne offoljuk szét a Templom topicját. //

[Darius Obath]

Az ifjú padawan érdeklődve hallgatta a főhadnagyot, miközben az űrhajó folyosóin haladtak végig. Mindig szerette más-más emberek történeteit hallgatni és azokból levonni a tanulságot. Legalább most már többet tudott Jack kapitányról és a Destroyerről. Kicsit meg is lepődött a hajó történetén, mert most, hogy belegondolt, tényleg nem minden GBE-s hajót hívnak Destroyernek és talán egy sem rendelkezik hasonló történettel. Mikor megérkeztek a hálókörletek első szintjére, néhány arra elhaladó járőr tisztelgett Vyrm főhadnagynak. Mialatt a főhadnagy épp ellenőrzött valamit egy panelon, Darius halványan mosolyogva, két ujjal visszatisztelgett a járőröknek, akik addigra már rég háttal voltak neki. Vyrm főhadnagy megmutatta Dariusnak és Rur mesternek lakhelyeiket, majd felhívta figyelmüket arra, hogy a kapitány kérésére fél óra múlva jelenjenek meg a parancsnoki hídon, mert egyeztetni szeretne velük. Szólt nekik, hogy az őrség majd megmutatja az utat és a falakon van néhány útmutatóként szolgáló alaprajz. Ezután a hadnagy megkérdezte tőlük, hogy van-e kérdésük.
- Nincs, minden világos. Köszönöm az információt a hajóról. - mondta Darius, aki már sokkal kiegyensúlyozottabban beszélt. Örült, hogy végre ismét emberek között lehet és valaminek a részese. Keserű gondolatait mélyre ásta és csak a jelen eseményeire igyekezett gondolni. Úgy néz ki, még is csak igaza volt azzal kapcsolatban, hogy ma új lappal tud kezdeni, mind negatív, mind pozitív értelemben.               

[Ried Si'heal]

Rur figyelt a beszámoló minden részletére, ami sok mindent elárult „vendéglátójukról”. Szóval a kapitány kissé öntörvényű, de mindent megtesz azért, aki a barátja, aki az ő oldalán áll. Ez jó jel, hasznunkra lehet még.
Amikor meglátta a padawan idétlenkedését, égre meresztette a szemét, majd rosszallóan megcsóválta a fejét, de ezt Darius – szerencsére – nem vett észre. Vajon én is ilyen voltam ekkora koromban? Nem hinném. Gondolom, nagyon örül neki, hogy fajtájabeliek közt lehet végre, de ezt nem így kellene kimutatnia.
Mindennek ellenére nem tudott haragudni a fiúra, aki kezdett egyre szimpatikusabbá válni számára. Tetszett neki a padawan érdeklődése olyan dolgok iránt, ami neki eszébe se jutna.
- Nem, nincs kérdésünk – válaszolta Vyrmnek.
Mikor a főhadnagy elindult visszafelé, Rur még egy mondatot intézett a tanítványhoz, mielőtt belépett volna kabinjába:
- Akkor itt húsz perc múlva, rendben, Darius? – mondta a padawannak, majd átlépte kabinja küszöbét, s kipakolta szegényes bőröndje tartalmát.

[Darius Obath]

Mivel Rur mesternek sem volt kérdése, a főhadnagy távozott. A mester, mielőtt belépett kabinjába, megkérdezte Dariustól, hogy rendben lesz-e, ha 20 perc múlva ott találkoznak.
- Természetesen, Rur mester. - mondta Darius, majd meghajolt és belépett a kabinjába. Ott rögtön leheveredett ágyára, majd igyekezett pihenni egy kicsit. Ez, mint legtöbb esetben, csak fizikailag sikerült. Megpróbálta végig elemezni életének fontosabb pillanatait és az eddig történtek alapján kicsit megint letört lett. A szüleit elvesztette 3 évesen, utána a Jedi Templomba vitték, ahol úgy nézett ki otthonra lelt, de már akkor meglátszott mennyire különc. Aztán új barátra és egyben apára lelt, Khrad mesterre. Mestere mellett pedig nagy változásokon ment keresztül, de sajnos mesterét is utolérte a halál, néhány Sötét Jedi keze által. Darius nem volt az a típus, aki bosszút esküdött volna, de abban biztos volt, hogy ha valaha találkozik mestere gyilkosaival, nem fog kesztyűs kézzel bánni velük... Ugyanakkor utána akart kutatni szüleinek és származásának. Most már esélyt látott arra, hogy tehessen is valamit ez ügyben és ennek a tudata elnyomta fájdalmát. Mestere halála után elég magányos és reményvesztett lett, bár volt egy személy... egy személy, akit a Tanácson kívül szívesen látott. Az a személy volt az, aki tartotta benne a lelket, de egy ideje őt sem látta... Darius egy nagy sóhajtás kíséretében kiadta magából a feszültséget és lehunyta szemét. Megpróbált ellazulni a maradék időben.                 

[Raven]

[mesélés]

Ryscandor kapitány a parancsnoki hídon állt, míg a navigációs tiszt és az alá rendelt személyzet felkészítették a hajót a hiperűrbe való ugrásra.
- Figyelem, indulás egy percen belül. Az út az Alderaan rendszerig húsz óra és harminchat perc. Kérünk mindenkit, készüljenek fel az ugrásra. - mondta Varous Amadis hadnagy a kommunikátorba, ami szétszórta hangját a hajó valamennyi helységében. Ezek után fölnézett a kapitányra, aki kurtán bólintott, aztán vissza is tért egyéb teendőihez.
A kapitány maga elfoglalta saját helyét, majd elővette adattábláját, hogy átlapozza az Alderaan körüli pályán lévő járőrhajók nyilvántartását, s beleolvasson az ottani kapitány portfóliójába.

Az ugrás megtörtént. Immár hipertérben utaztak. Darius a szobájában ült és az ablakon át a kékes fehéres fényjátékba bámult. Öt perc múlva találkoznia kell Gor'kil Mesterrel, mivel eligazító ülésük lesz a tárgyalóban. Ryscandor kapitány jelezte, hogy ő is ott lesz, de nem ő vezeti majd a megbeszélést.
Végül Darius felállt és kisétált a folyosóra. Nem telt bele egy perc, a Mester csatlakozott hozzá és együtt mentek a turbólift irányába. Mikor elérkeztek a megadott szintre, Vyrm Xorn főhadnagy már várta őket.
- Kérem, kövessenek. Az eligazítót nyomban kezdjük. - nem is mondott többet, elől menve vezette a Jediket a terembe, ahol már javában folyt a beszélgetés. A kapitány is jelen volt, épp jóvá hagyott egy felvetést, amivel Anor százados állt elő.
- Üdvözlöm önöket. Foglaljanak helyet. - jött a kapitány köszöntése, amit viszonoztak a Jedik, majd leültek.
- A százados épp egy javaslattal állt elő, hogy hogyan lehetne hatékonyan átvizsgálni az ügyet, ami az alderaani járőrhajók vezetőségét illeti. - vázolta a kapitány az eddig elhangzott dolgok lényegét. - A továbbiakban majd értesítjük önöket ezekről a fejleményekről, ám önök elsősorban a fővárosban fognak nyomozni, a színhelyen. - Ryscandor kapitány most Xorn főhadnagy felé intett, amaz át is vette a szót.
- Köszönöm, kapitány. Amint arról már értesültek, én fogom vezetni az önök mellé rendelt fegyveres osztagot, és természetesen, amennyire lehetséges, segítem önöket a nyomozásban. Filio Merchussan, az fővárosi biztonsági erők parancsnoka értesített, hogy további információkkal tud szolgálni az esetről és az azután történtekről, ám biztonsági okok miatt ezeket az információkat nem közölte még kódolt holocsatornán sem. Ezért a parancsnokságra is el kell látogatnunk. Továbbá Tully lakását is átfésüljük, legalábbis a romokat. Az itteni észrevételeik, Gor'kil mester és Obath Padawan, igen fontosak. - a főhadnagy a Jedi képességekre gondolt, de ebben a katonai közegben inkább nem élt ilyen szavakkal.
- Egyelőre ennyi lenne, ami a szárazföldön futtatott nyomozást illeti. Természetesen mindvégig folytonos kapcsolatban leszünk a kapitánnyal és Anor századossal, akik a bolygó körül végzik majd a járőrhajók felülvizsgálását, így ha újabb fontos információ birtokába jutnának, értesítenek bennünket, és mi is őket hasonló esetben. Amennyiben bárkinek bárminemű kérdése lenne az ügyben, kérem most tegye fel. - a mondandója befejeztével Xorn főhadnagy a Jedik fele nézett, hiszen lényegében őmiattuk volt megtartva ez a gyors eligazító.

[Ried Si'heal]

- Álljunk csak meg egy szóra! Egy fegyveres csapat fog minket kísérni az egész városon át? Így is elég feltűnőek vagyunk, mivel akárhol felismernek két jedit. Persze ha a kapitány így kívánja, természetesen alávetem magam akaratának – biccentett Ryscandor felé a legnyugodtabb hangját elővéve, de még így is maradt benne egy cseppnyi gúny, amit nem tudott eltüntetni.
- Igen, ragaszkodom hozzá – felelte Jack magabiztos hangon.
Nagyon bökte csáprágóit a gondolat, hogy titkosan kell nyomoznia – mivel nyilván nem verték nagy dobra három jedi eltűnését – egy kommandóspakkal a nyakán, akik talán még hátráltatni is fogják őket. Viszont az is igencsak foglalkoztatta, hogy vajon mi lehet oly’ fontos, amiért egy köztársasági hajó hullámhosszát is lehallgatnák.
 - Darius, van kérdésed? - fordult leendő tanítványához az idős mester.

[Darius Obath]

- Nincs, mester. Bár, egyvalamivel nem értek egyet, mint ahogy te sem: miért kell fegyveres osztagnak kísérnie? Tudom, a személyi védelem fontos, de ezt a nyomozást a lehető legnagyobb titokban kéne folytatni.
Darius kicsit meg volt lepődve Rur mester korábbi kissé gúnyos hangvételén a kapitánnyal szemben, de azért egyetértett vele.
- Ha javasolhatom, használjunk más személyazonosságot és talán a Jedi-öltözetünket is le kéne cserélni valami kevésbé feltűnőbb ruhára. De ez csak egy ötlet. - tette hozzá gyorsan, tudván, hogy padawan létére nem sok beleszólása lehet az ilyen dolgokba.
- Mi a véleményed, Rur mester?
 

[Ried Si'heal]

- Teljes mértékben támogatom ifjú padawanom elképzelését – mondta Rur, miközben a kapitány felé fordult. Néhány pillanatig farkasszemet néztek, majd elnyújtott léptekkel elindult kifelé a teremből. Leendő tanítványának gyorsan kellet szednie a lábát, hogy utolérhesse.
- Ez mire volt jó, mester?
 - A kapitány engedni fog nekünk. Egyszerűen tudom – válaszolta a mester, majd fáradtan a falnak támaszkodott. Nem csak azért állt ki Darius mellett, mert egyetértett vele. Növelni akarta a fiú önbizalmát, melyről úgy gondolta, igencsak ráfér a gyászoló padawanra. – Van kedved egy kicsit beszélgetni?
A fiú bólintott.
- Akkor keressünk valami ülőhelyt.

***

Egy kis alvás után a Jedi mester az egyik ablakhoz sétált. Elgondolkodva nézte a kékesfehér fényáradatot, mely majd pár perc múlva fehéren pettyezett sötét függönnyé fog zsugorodni. Ez két standard perccel később meg is történt. Rur sokáig legeltette szemét a gyönyörű bolygó elbűvölően színes tájain.
A hajó ereszkedni kezdett.

[Darius Obath]

Darius, annak ellenére, hogy nem ismerte még igazán, valamiért bizalmat érzett lehetséges jövendőbeli mestere irányában. Mivel korábbi mesterének sok mindent elmondott, úgy gondolta nem árt már most megosztania pár dolgot Rur mesterrel, mielőtt a padawanjává válna. Miután helyet foglaltak, az ifjú megpróbálta a lehető legnagyobb higgadtsággal elmondani a mesternek, hogy mi nyomja a lelkét.
- Nos, Rur mester, a helyzet az, hogy van egy pár... dolog, ami miatt aggódom. A látomás és amit Yoda mester azzal kapcsolatba mondott. Attól tartok ennek is az érzelmeim az okai. Igyekszem hű maradni a Jedi Kódexhez, de a "Nincs érzelem, béke van." részt nem tudom betartani. Persze megtehetem én is azt, hogy mindentől megválok, amihez ragaszkodhatok, de... Mivé válnék úgy? Egy érzelemmentes droiddá. Olyan lennék, mint a galaxis a csillagok nélkül vagy egy bolygó élet nélkül. Szerintem ha a ragaszkodást kordában lehet tartani, akkor nem "veszélyes". Bár... talán ez az oka annak a látomásnak is meg, hogy ezt a részét egyszerűen képtelen vagyok betartani a Kódexnek. Egyszerűbb lenne elfelejteni a múlt eseményeit és úgy még lenne esélyem a változásra, de nem tehetem. Nem is akarom. - Jött rá végül. Ő nem akar úgy élni, hogy megtagadja magától az érzelmeket. Ez egy alap emberi tulajdonság, amit joga van birtokolni. Az ilyen gondolkodásmód viszont baljós a jövőjére nézve. Darius mindenesetre kíváncsian várta a mester reakcióját.   
             

[Ried Si'heal]

- Hát, igen. Az érzelmek. Sok nagy ember, és még több egyszerű lény útvesztője. Vannak, akik megtalálják a helyes utat, míg a nagy többség egész életében bolyong, a vágyai után lohol, és meghal, mielőtt akár egyet is megpillanthatott volna a látóhatár szélén. Ám a jediknek más utat kell járniuk. Nem szabad az után futnunk, amit nem biztos, hogy elérünk. Tudom, milyennek hangzik elsőre, másodikra, sokadikra... de nem azt mondom, legyen belőled egy embertelen robot. Ezt szerintem senkitől sem lehetne elvárni. Még a droidokban is kialakul egy idő után egy személyiség. Ennek pedig fontos építőeleme az érzelem. Hidd el nekem, megtapasztaltam már, milyen nehéz. Szeretet, kötődés: a jelenkor jedijeinek legnagyobb ellenségei. De ők nem olyanok, mint egy fejvadász, vagy zsoldos. Sokkal veszélyesebbek, bár egy karcolást sem okoznak bőrödön. Nagyon finoman kell bánni velük, és a barátaid lesznek; vagy máshogy tehetsz, és nagyon megbánod. Elfojtod őket, s beleőrülhetsz a szenvedésbe, viszont ha túlzásba viszed őket, könnyen eluralkodhatnak rajtad. Ezen a téren az arany középút a legcélravezetőbb, én azt javaslom, be ez  a Te döntésed. Ha szeretnéd, segíthetek, de egyedül is megküzdhetsz a démonaiddal, ha úgy kívánod. Persze ez sokkal nehezebb út, mégis nagyobb tudást adhat saját magadról. Tehát azt gondold végig - feltéve, ha a középutat választod - hogy segítséget kérsz - szívesen megteszem -, vagy harcolsz saját magaddal. Bár kevés embert láttam, aki képes lett volna erre. Kérlek gondolkodj el ezen, s meditálj, az Erő útmutatását kérve. Ha nem bánod, most elteszem magam holnapra - fejezte be, majd felállt, az irányt kabinja felé vette, remélvén, tanítványa jó döntést hoz.

[Darius Obath]

Miután Rur mester távozott, Darius is elindult a kabinja felé. Úgy ment, mint, aki se lát, se hall. Az, amit Rur mondott, igen csak elgondolkoztatta. A Jedi mester pontosan azt az utat ajánlotta fel neki, amit mestere halála előtt igyekezett követni: a középutat. Ezek szerint Rur is úgy gondolta, hogy egy Jedinek lehetnek érzelmei, ha kordában tartja őket. Pont, mint elhunyt mestere... A padawan már tudta, hogyan fog cselekedni: pontosan úgy, ahogy korábbi mestere oldalán. Azon azért kicsit felháborodott, hogy a Jediknek a legnagyobb ellenségei a szeretet és a kötődés, amiket ő még soha nem tagadott meg magától, de végül is ezek miatt jutott idáig. Idő közben megérkezett a kabinjához, amibe miután belépett, lehuppant ágyára. Most hirtelen eszébe jutott valami, ami megakadályozhatja a középút járásában, pontosabban valaki. Az a személy, akire akkor gondolt, mikor legutóbb a kabinjában járt. Darius azon kapta magát, hogy már egy jó ideje bámul kifelé kabinja ablakán. Önfeledten mosolygott és boldog volt, olyan boldog, mint amilyen talán még soha. Az a személy egy nagyon közeli barátja volt, számára talán több is... Bár ezt nem vallotta be magának. A barátja volt az, aki mellette volt magányos napjaiban és biztatta, hogy ne forduljon el mindenkitől. Tőle nem is fordulna el soha, még az életét is feláldozná érte... Darius magára eszmélve hirtelen kizökkent merengéséből és hátradőlt ágyán. Hangulata is ugyanolyan hirtelen visszaállt korábbi állapotába. Most már nem akart semmire sem gondolni. Ezután csak feküdt és bámulta a plafont, míg el nem nyomta az álom. Szerencsére ezúttal nem volt semmiféle látomása, így jól ki tudta pihenni magát. Miután felébredt és kinyújtózott, az ablakon át észrevette, hogy időközben a kékesfehér fényáradat átváltott a csillagokkal borított koromfekete űrre. Darius összeszedte magát és kiment a kabinjából, hogy a Destroyer egyik nagyobb ablakából jobban szemügyre vehesse a panorámát. A távolban már fel is tűnt a csodálatos, kék planéta, ahová küldetésük szólt és egyre csak közeledett.                                                                 

[Raven]

[mesélés]

Vyrm Xorn főhadnagy a főhangár felé vette az irányt. Nemrég beszélt a kapitánnyal, akitől parancsot kapott: készítsék elő a szárazföldi egység transzporterét és szóljanak a Jediknek. Filio Merchussant, a fővárosi biztonsági erők parancsnoka is értesítést kapott már megérkeztükről és maga is felkészült fogadásukra. A dolgok mindeddig tehát jól mentek, ami a fővárosi nyomozást illeti.
Xorn maga kíváncsi lett volna, hogy hogyan alakultak a dolgok a bolygó körül állomásozó járőrhajó ügyében, de ilyen nemű érdeklődésének nem adott hangot a kapitány előtt. Úgy tűnt, hogy az út túlontúl hosszúra sikeredett, ezért megérkezésükkor már mintha késésben lettek volna, úgy felpörögtek a dolgok. Fél füllel hallotta, amint egyik altiszt már a visszatérés lehetséges időpontját saccolgatja. Tény, hogy a Coruscantról érkeztek üzenetek, amelyek az itteni munkájuk végeztét követő további lehetséges tevékenységeiket vázolták, mint teljes fegyverzettel ellátott Amúr, gyors és tiszta nyomozás szükségességét sejtették, ám ami Xorn főhadnagyot illeti, nem szeretett kapkodni. És mi több, valahogy kedvelte ezt a bolygót. Persze valami azt súgta, hogy mostani itt tartózkodása közel sem lesz kellemesnek mondható.
Kusza gondolatmenetét két katona érkezése törte meg:
- Hadnagy, a transzport készen áll az indulásra. A Jediket most értesíti két emberünk.
- Rendben van. Köszönöm.
A katonák biccentettek, majd előre engedve a hadnagyot, visszaindultak a főhangárba.


Ezalatt Leo Anor százados a kapitányra várt a kettes hangárban egy kisebb diplomata gép társaságában. Mindössze négyen fognak ellátogatni a járőrhajókhoz, két katona kíséretében. Anor sejtette, hogy nem lesz valami szórakoztató ez az út, de volt már rosszabb helyzetben is.

A kapitány a szükséges rutineljárásokat hajtotta végre, mielőtt elhagyta volna a hajóját. Maga sem volt meggyőződve arról, hogy ínyére lesz ez az egész. Nem feltétlenül volt a szavak embere, szerette, ha a kevés beszéd is célba ér. A Coruscantról érkező hírek is aggasztották, de ezekre egyelőre nem figyelt. Tudta, hogy ezt a feladatot is el kell végeznie, csak annyi változott az egészben, hogy a határidőt most konkretizálták. Ami azt jelentette, hogy ha nem sikerül az ügy végére érni adott időn belül, muszáj lesz továbbállniuk a kijelölt szektorba, egy másik küldetésre.
Ő maga is megszakította ezt a gondolatmenetet, mivel konstatálta, hogy minden rendben a hajón, indulhatnak. Szerette volna, ha még indulás előtt válthatott volna pár szót a Jedikkel, de erre sajnos nem volt idő. Jelezte Anornak, hogy a kettes hangár fele tart. Nem telt bele tíz perc és a kis diplomata hajó kicsusszant az Amúr gyomrából és a legközelebbi járőrhajó, az USPEA01-es fele vette az irányt.